Tina, az eleségallergiás vattapamacs

Tina egy hat éves ivartalan szuka coton de tuléar kutyus. A tünetei igen hamar kezdődtek, lábvégeit már fél- egy évesen nyalogatta, rágcsálta. Idővel a gazdik kitapasztalták, hogy ez főleg akkor jellemző, amikor csirkés tápot vagy baromfihúst kap. Időnként a bűzmirigyét szánkázás miatt üríteni kellett. Kölyökkora óta széles spektrumú külső élősködők elleni védelmet kap.

Ugyan elhagyták a csirkés eleséget, de néha a család cicáinak eleségét dézsmálta, így elő-előjött a lábnyalogatás. A gazdik összességében nem találták aggasztónak ennek a mértékét, a lábujjközök bőre sem volt gyulladt, csak a hófehér szőrének a barnás elszíneződése utalt rá, hogy titokban mégis nyalogatja a lábait.

5,5 évesen, szeptemberben nagyon intenzívvé vált a lábnyalogatása, rosszabb volt, mint korábban a csirkés eleségkor tapasztaltak. Fülét is elkezdte vakarni, ami eddig nem volt jellemző nála. A romlás környékén nem volt eleségváltás, fél éve éppen a nyulas monoproteines fogyókúrás eleséget kapta sokféle fehérjeforrásos konzervvel váltogatva, mert nagyon válogatós.

 A vizsgálat során szerencsére  aggasztó dolgokat nem találtunk, de a lábvég bőre a korábbiaktól eltérően jelentősen gyulladt volt, megvastagodott és kipirult.

Sajnos ránézésre nem lehetett megállapítani, hogy Tina eleségallergiája romlott-e az idő folyamán, vagy környezeti allergia is jelentkezett mellé. Így hidrolizált gyógytáp alkalmazásával eliminációs diétába kezdtünk, emellett helyileg kezeltük a  lábvégeket (kendő, krém és fertőtlenítő sampon), valamint a teljes testét is bőrnyugtató samponnal kezdték fürdetni. Szájon át antihisztamint kapott. A kezelésre Tina nagyon jól reagált, már a két hetes kontrollon arról számolt be a gazdi, hogy szinte megszűnt a lábnyalogatás. A további kontroll vizsgálatok folyamán nagyon szépen lehetett követni, ahogy a barna szőr “lenőtt” a lábain.

Sajnos decemberben idő előtt megszakadt az eliminációs diéta, így biztosra mentünk és újabb 3 hónapig kapta a kiválasztott gyógytápot (az eddigitől eltérő hidrolizált konzervvel, mert az előzőt sajnos megunta :) ). Tina ekkor egyébként szintén panaszmentes volt, a helyi fenntartó kezelés ment neki (fertőtlenítő lábtörlés) az antihisztamin mellett. Jelenlegi állás: Letelt a második eliminációs diéta, és abbahagyták az antihisztamint, a kutyus pedig továbbra is panaszmentes. Most a nagykönyv szerint jöhetne a provokáció az eleségallergia diagnózisának biztos megerősítésére, ám Tina nagyon sokféle húsból készült konzervet kapott a panaszok jelentkezésekor a nyulas fogyókúrás táp mellé, a gazdik egyelőre nem tervezik a panaszkori eleségek újra adását. Mint említettem, a kutyus válogatós, hosszú ideig nem szereti ugyanazt enni, és éppen elvan a jelenlegi eleséggel, így arra a kompromisszumos megoldásra jutottunk, hogy 2 hetente egy-egy fehérjeforrást vezetnek be monoproteines formában. Így ha bármitől visszatérne a panasz, lehetne tudni, hogy melyik hús a ludas. Mivel a provokáció lenne a diagnózis megerősítésére alkalmas lépés, így teljes mértékben nem lehetünk biztosak az eleségallergiában, de az összkép erre utal. Ha szezonban mégis eleségtől függetlenül jelentkezne az extrém tappancs nyalogatása, akkor környezeti allergia irányban kellene folytatnunk.  Köszönjük szépen Tina gazdijainak a képet és az engedélyt, hogy megosszuk a történetét!